Csingiling, riasztó csengőszó űz ki a tömegbe, elvakít az utcai lámpa, koccan a fejem az ablakon, mélán bámulom az elsuhanó autók maguk után húzott cikázó fénycsóváit. Piros és sárga, zöld és villanó fehér színek égetik a retinám. Egy gondolat kaparja a koponyám belső falát, mióta megpillantottam őt. Két megállóval ezelőtt szállt fel az utcai kirakatüveg mosó. Nem tudom mi ütött belém, de mohón jártattam rajta a szemem. Kihasználtam minden egyes pillanatot, amikor kifelé bámult. Rövid haja, lassan őszbe borult, kiálló arccsontján enyhe ráncok folydogáltak. Igen, a háta mögött hagyott hosszú évek, az élettapasztalat nyomot hagyott rajta.
Meglehetősen érdekes gúnyába vetkőzött. Terepmintás nadrág volt rajta, hozzá illő mellénnyel, s egy manapság divattá váló cizellált, ezüstszínű tarsolylemez csüngött az övéről.
Nagy, zöld tégla alakú vizes vödrébe egy régi Magyarország térkép volt ragasztva, ami szintén nagy népszerűségnek örvend, mint minden alkalomra adható modern szuvenír, az új nézeteket valló fiatalok körében. Ki ez a délceg vándor? Ki ez a tuti hazafi? Talán a politikai és társadalmi meggyőződéseket otthon lehetne hagyni. Hirtelen megállt a villamos, s hősöm egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de ügyesen megtámaszkodott az ablakmosó rúdjában. Egyszerűen lehetetlenné vált levennem róla a szemem. Sosem értettem, hogy miért hordanak egyes emberek magukon „jeleket”. 18 éven aluliaknál még megbocsátható, poén, vagy tudatlanság és tájékozatlanság eredménye. Ha Fideszes lennék, nem lenne mindig kitűzve a mellemre egy narancssárga fityegő, vagy nem kötnék narancs kendőt a nyakamba. Kedvenc állataim a macskák, még sincs cicás matricákkal teleaggatva minden ragasztható felület rajtam, utálom a rasszizmust, még sincs a rasszista nézeteket vallók elleni tiltakozó karkötőm. Odavagyok az olaszokért, mégsem I LOVE ITALY feliratos pólóban rohangálok mindennap, ha hithű katolikus lennék, akkor sem fityegne egy hatalmas fakereszt a nyakamban, s biblia a kezemben, amikor boltba megyek, tombolni legjobban a rockzenére tudok, mégsem vagyok mindig feketében, nincs szegecses karkötőm, bár azt sem értem miért társítják utóbbiakat a rockzenéhez.
Csendes ellenállás, rossz módszer.
Valami vonzó mégis volt benne.
Ekkor villanó kék szemeivel rám pillantott, s számomra egy időre minden virágba borult.
