Akármennyire próbálom elkerülni, mindig sikerül olyan pasival összeakadnom, aki körülbelül annyira vonzódik hozzám, mint egy bögre aludttejhez. Talán még az is elviselhetőbb lenne ennél egy fokkal, ha meleg lenne az illető. Ha az ellenfél deltás, izmos Adoniszait akarja becserkészni, abba még bele tudok törődni.
A szingli nők gyakran úgy viselkednek, mint a férfiak. Ami az ismerkedési szokásaikat illeti, sok esetben elmondható, hogy felcserélődtek a szerepek. Például sokan vadászatra felvértezve indulunk el az éjszakába a fárasztó munkanap után, a pihentető hétvége előtt. Miért is ne? Lassan a céljaink és igényeink is megegyeznek.
Viszont előfordul, hogy egy idő után már megunjuk a magaslesből szemlélni tömeget, s célba vesszük a legnemesebb vadat. Azt, aki kitűnik a többi egyforma egyed közül. Azt, aki külső jegyeivel, s különleges képességeivel a többi fölé kerekedik. Előttünk áll az alfahím. A zsákmány, akire eddig vártunk, akit a rengetegben üldöztünk, hegyeken-völgyeken át, átvágva patakokon, szakadékokon, bokrokon, mit sem törődve a húsunk mélyébe hatoló tövisek ezreivel. Úgy érezzük megérte a szenvedést. A vadászpuska célkeresztjében találkozik tekintetünk, s hangos durranással elsül a fegyver. Csábosan lebillegünk a létráról, dobunk felé egy laza, kedves mosolyt, s pillanatokon belül beindul a beszélgetés. Könnyed csevejnek indul, majd egyre komolyabb témákat érintünk. . Rendkívül nagy hatással vagyok rá, érzem. Csodálattal bámul rám, arra az emberre, aki foglyul ejtette.
Még mielőtt a világbéke, vagy a mai magyar politikusok nemi élete szóba kerülne, befejezem a hús aprítását, s zsebkendőmmel felitatom a vért a késemről. Telefonszámcsere után együtt hagyjuk el az erdőt, kilépve a tisztásra puszi az arcra, s hátamon a zsákmánnyal útra kelek.
Másnap hív, sokat beszélgetünk, találkozgatunk, egyre jobb kapcsolatban vagyunk, bemutat a barátainak, közös programokat szervezünk, de még nem történt semmi. Ekkor fogok gyanút, tapasztalt vadász létemre, most lehet, hogy „bakot lőttem”?
Hiába minden csábítási trükk, hiába a drága töltény, a sok hajnali üldözés?
Nevet a vicceimen, minden érdekli, ami velem kapcsolatos, s nem érti, miért vagyok mostanában olyan furcsa. Nem sült át teljesen a hús. Penészes volt a hagyma a pörköltben. Gyomorrontást kaptam, meg visszautasítást. De még milyet! Hogy a pasik sem látják a fától az erdőt, abban is teljesen biztos vagyok. Sosem mondtam ki nyíltan, hogy mik a szándékaim, de utaltam rá. Nekem ő kell. Lehet túl költőien fogalmaztam, vagy csak nem értek az „állatok” nyelvén.
Igen, én vagyok a legjobb barátnője.
