Néha tátog, mint egy hal, vagy röfögve és töfögve hányja elém a szavakat az üres asztalra. Magas homlokán gyöngyöző izzadság jelenik meg, amikor megjelenik a pincérnő. Mellbimbóját éppen takaró fehér kis ingje feszül a tömött kis testén, ahogy remegő kézzel teszi le a két fehérboros poharat az asztalra. Mélyen a Hal arcába hajol, aki vörösödő képpel hápog és kapkodja a levegőt tovább. Szemei kancsalítanak, amikor belebámul a dekoltált kirakatba. Láthatóan zavarban van, felnyög, én pedig kárörvendően kuncogok. Hát szabad ilyet? A bornak csúfolt fehér, édes, agyoncukrozott lőre egész finom. A cukor émelyítő íze és energia dússága biztosít az elalvás ellen. Mégis néha nagyot ásítok, amit decens köhintéssel próbálok elkendőzni, hogy ne zavarjam meg tartalmas eszmefuttatásában. Beszél a munkáról, a munkáról és a jövőbeli terveiről, dicsekedik, és lenyűgöz. Melegem lett. Bekezdései közötti kis szüneteket kihasználom arra, hogy magamról is elhangozzék néhány szó. Tulajdonképpen szeretek beszélni. A dia-monológ egész jól alakul, majd 2 óra elteltével feladom. Unalmas. Felállunk. Eddig nem tűnt fel, de a képeken beazonosított, az ő által mondott enyhe atletikus alkat élőben piknikus alkattá alakult át. Körte alkat férfiaknál nem igazán a zsánerem. Terebélyes fenekén feszül a márkás, kopott farmernadrág, amit a derekába begyűrt ing még feltűnőbbé tesz. Izzadt kezeivel a kabátom felé nyúl, majd felsegíti rám. A kémia nem működik, de legalább udvarias. Nagyot kell nyújtózkodnia, hiszen magasabb vagyok nála. Leélt éveim során úgy tapasztaltam, hogy ha az illető szeme egy magasságban van az enyémmel, akkor nem lehet köztünk 10 cm különbség. Hacsak nem extrém magas homloka van a kérdéses személynek. Végre elindulunk. Az utcai levegő kellemesen hűvössége és frissessége igazi égi áldásként száll rám a fülledt, cigi füsttel tömött kocsmai műlevegő után. A nyomorúságos, hazáig vezető összesen 17 percig tartó séta minden pillanatában a vélhetően csókot leplező támadásait próbáltam hárítani. Egészen idegesítővé vált, amikor néhány szavát azzal hangsúlyozta, hogy hirtelen belehajolt az arcomba. Mikor közeledni próbált felém szinte neki lökött a falnak, amiről visszapattantam, mint egy aszott gumilabda. Egy lúzer, én pedig elfáradtam.
